A török előrenyomulás elől a XVI. század végén Erdélybe menekülő, majd a XVII. században a fejedelemség életében fontos szerepet játszó Petrichevich család backamadarasi birtoklásának kezdetét homály fedi. Az ismert XVIII. századi birtokosok sorában nem szerepelnek, Horváth Albert (1800-1874) császári kamarás az első, akinek itteni birtokról tudunk. Nagy valószinűséggel a család korábban sem rendelkezett Madarason birtokkal, igy Horváth Albert az 1826-ban feleségül vett báró Szentkereszti Zsuzsa örökségeként tesz szert a kúria mai telkére, ahol a katonai felmérés szerint már állt egy kisebb lakóépület. Szerkezeti felépitése és a csekély számú tagoló- és diszitőeleme alapján a ma álló udvarház épitésének időpontját a művészettörténeti szakirodalom a XIX. század első felére teszi. Az épitkezés és az udvarház berendezése a birtoktörténeti adatok alapján akár az 1840-60-as években aulikus érzelmeinek köszönhetően fényes hivatali pályát befutó Petrichevich-Horváth Albert nevéhez is köthető. Udvarháza az erdélyi barokk udvarház-épitészetben gyakori előreugró tornáccal kialakitott alaprajzi formát követ. A XIX. század elején épült barokk stilusban. Előreugró tornácán három toszkánfekes oszlop és kétárkadives bejarat van. Petrichevich-Horváth udvarházként tarjták nyilván, később Sándor László alispán birta. 1925-ben a község megvásárolta, azóta a községháza (Polgármesteri Hivatal) székhelye. (Horváth-Petrichevich Albert 1800-1870 között élt, császári és királyi kamarás és kiskeresztes vitéz volt.)